„Segíts, Nike!” – így kezdődött minden azon a hétköznapinak tűnő vasárnapon a Godspeedben. Mondom magamban: ki ez a majom, aki ordít…? Lenéztem a boxról, és látom, hogy a Feri fekszik a földön és nyög. Látom, hogy rossz vége lesz ennek, és bámultam tovább, mi sül ki ebből. Ordított, hogy a válla, a válla nagyon fáj. Szinte már vártam, hogy a cuki kis pólója mikor fog átvérezni. De nem jött a vér. Nem is értettem… pedig a Feri szereti a horrorjeleneteket. Kezdtek gyűlni az emberek, mint egy villamosgázolásnál a körúton. Peti a háttérben már a mentőket hívta… És csak vártunk, vártunk, vártunk és vártunk… – Peti, telefonálj még egyszer! Vártunk és vártunk… És Peti harmadszor is telefonált. Közel egy óra múlva kiérkeztek a mentők, amikorra főhősünk már teljesen átfagyva, az ájulás szélén fogadta az orvostudomány kötelességtudó alkalmazottait.
Kijött és megkérdezte kicsit tűrhetetlen hangnemben: -Hogy mégis mi a faszt keresünk itt? Mire várunk? Hogy hazavigyen a mentőautó? -válaszoltam,hogy a röntgent várjuk,mert azt mondták a szembe ablaknál hogy várjuk meg...Erre jött a felkavaró válasz hogy : -Én vagyok a főorvos, te kisfiam kicsit el vagy tévedve,én vagyok a főorvos,ha eddig nem vetted volna észre.És ha én azt mondom hogy kész minden akkor kész minden...Menj haza!Kedvem lett volna hangot adni nemtetszésemnek, de az nem tett volna jót.. Se nekem,se Ferkónka,se senkinek. Visszafogtam magam, és elhúztunk.... 3 hét kötözött állapot, utána gyógytorna, és valószínüleg semmi maradandó sérülés....Ennyit kapott.Gyógyulj gyorsan!
Eszteri Benedek